Kellemetlen pillanataim az elmúlt öt napról:

1. Amikor a munkahelyemre beállít a fiúm legjobb barátja, meg az egész tetováló szalon, ahol dolgozni fogok. Nehéz topless beszélgetni a barátaiddal. A srác megkért, hogy a fiúmnak (aki tudja, mi a munkám) légyszi ne mondjam már el, hogy itt voltak. Cserébe azt mondta, ingyen tetovál rám bármit. Úgy megvesztegetett, hogy észre sem vettem.

2. Amikor a sürgősségin vesegörccsel fekszem a váróban, smink nélkül és fürdőszobakonttyal, és egy srác még ilyen állapotban is fel akar szedni. Azzal próbált menőzni, hogy mutogatta a betört fejét.

3. Amikor odajön az egyik kórházi nővér, hogy betakarjon, mert szerinte látszik a seggem, és közölnöm kellett vele, hogy de hiszen van rajtam sort.

4. Amikor egy random keddi napon az új helyen többet keresek, mint minden lány összesen.

5. Amikor hajnalban 6 órás shift után - smink nélkül, fürdőszobahajjal, pandás pólóban - hazafelé szenvedem magam, és fel akar szedni valami egyetemista azzal a szöveggel, hogy milyen szekszi az akcentusom.


NEM.

@6 days ago with 17 notes
#szöveg 

Tegnap a klubban

5 hét szabadság után visszatértem a klubba, mindenki nagyon örült. Volt meghallgatás, jött két új csaj. A vörös annyira izgult, hogy telibeokádta az öltözőt, a szőkéről meg kiderült, hogy pornózik. Mindketten 25 évesek, és négy évesek a gyerekeik. A szőke kb 38 kilo és 16-nak sem néz ki.
A barátnőmet lebaszták, amiért kevés ideig szórólapoztunk a szakadó esőben, úgyhogy ő fogta magát és fehérneműben a tetőn található vészkijáraton át távozott, és azt mondta, sosem jön vissza. A másik barátnőmnek egy vendég nem fizette ki a táncát, ezért rajta akarta a főnök behajtani a pénzt. Megitta a borát, és ő is lelépett.
Két csávó kb kétezer fontot baszott el a klubban, és ezért a főnök még azt is megengedte nekik, hogy rágyújtsanak odabent.
Én tök jól eldumálgattam egy helyes sráccal, aki elég sok borravalót adott, aztán lelépett. A főnököm azt mondta, hogy valami brit színész a fiú, csak neki agya nincs, nekem meg tévém, úgyhogy sosem tudom meg, ki volt Mr Handsome.
Az új csajok kocsival hazavittek, és bár háromszor majdnem karamboloztunk, azért remélem maradnak a klubban.
Simont a régi biztonsági őrünket kirúgták, mert több visszajelzés is jött, hogy nagyon agresszív a külseje. Simon szemüveges és 4 centis tüsi haja van. Elmeséltem neki a magyar biztonsági őröket, ő ezért nagyon hálás volt, és máris jobban érezte magát, viszont ez minket nem fog kárpótolni a mindennapi csokiért, amit szokott nekünk hozni :(

@3 weeks ago with 14 notes
#szöveg 

Az elmúlt 24 óra

Tegnap elindultunk Pannónia fesztiválra, hogy megnézzük újra a Biffy Clyrot. Kiderült, hogy a másik utas diotunder, akivel mindig találkozni akartunk, de sosem jött össze. Kiderült, hogy a sofőr srác régi haverom. A csaja onnantól kicsit bunkó is volt.
A biztonságiak mégbunkóbbak voltak, elvették a kilo banánt, amit vittünk, és azt hazudták, hogy bent lehet kapni. Bent csak pörkölt volt. A biztonságiak közölték, hogyha megtaláljuk a kukában a banánt, bevihetjük… Végül vettünk a sparban egy kilo banánt és a biztonsági őr fizette ki.
A fesztivál már jó hangulatban telt, a pesti cimborák leitatták anyukámat, és mindenkit ismertem az első három sorból Biffyn. A gitáros nekem adta a setlistet, öröm és bódottá.
Utána Siófokról nekiálltam éjjel 2-kor stoppolni. Először három vicces fiatal srác vitt el Szárszóig, akik még telefonszámot is adtak, ha bármi bajom esne. Szárszótól Lelléig két szombathelyi sráccal mentem, na ők kurvajófejek voltak, el is hoztak volna Keszthelyig, csak még fesztiváloztak egy napig.
Lellén két diszkós seggfej vett fel, akik Marcaliban laknak, és mondták, hogy csak Máriáig mennek, de végül meggyőztem őket, hogy vigyenek már Keszthelyig.
Fél ötkor már itthon is voltam. Délben arra keltem, hogy apu is hazaért, ő a Harley-s találkozón volt Alsóörsön.
Miután átaludtuk a napot, elmentem összeszedni a bőröndömet, amit egy kedves ismerősöm még tegnap lehozott, hogy ne azzal kelljen stoppolnom, aztán egy másik haver átjött megcsinálni a wifit, mert apu jó ötletnek tartotta eladni 3000 ft-ért a routert a volt csajának, mikor az elköltözött innen…
Apu nagyon örült a születésnapra ajándékba kapott méteres mazsolás-mogyorós csokinak, és a mini hangfalnak, amiből rögtön mindkettőt össze is dugta, és húszezer decibellel hallgattunk rajta valami cigányzenét, de úgy, hogy szerintem még Gyenesdiáson is hallotta mindenki.
Apu hűtőjének tartalma: nagy doboz libazsír, kis doboz ismeretlen eredetű tepertő, pálinka, meg egy lecelofánozott-befőttesgumizott félig megivott dobozos sör (?) .
Úgyhogy elmentünk a CBA-ba kaját venni és fagyizni.
Innentől egy hét Keszthely. Party on!

@1 month ago with 9 notes
#szöveg 

26 óra a buszon

2 Harry Potter film
Donnie Darko
Nightmare on Elm street
1,5 évad Pete & Pete

2 bögre zöld tea
1,5 liter viz
2 csokis buci
1 csokis muffin
1 sajtos táska
2 banán
1 zacskó sajtos chips
1 tábla mogyorós csoki
1 zacskó Oreo keksz
2 csomag rágó
2 szem multivitamin
0,5 szem Saridon

szia Magyarország! Megérkeztem, a négyes metro helyett pótlóbuszok  járnak, egyes villamos szintén, de legalább lesz Annabarbi reunion meg Biffy Clyro PaFe-n.

@3 months ago with 5 notes
#szöveg 

Március

László megjött. Épp egy hónapja nem láttuk egymást. Nagyon jó, hogy itt van. Bárcsak szerelmes lennék. Ő a harmadik ember, aki miattam vesztette el a repülés-szüzességét.
Szereztem neki füvet is. A díler nem hagyta, hogy  kifizessem. Elugrált a pénz elől. Mindenki kérdezi, hogy hogy van pénzem jobban élni, mint az átlag. Hát így! Néha nem hagyják, hogy fizessek dolgokért. Nem azért, mert szopok cserébe, hanem csak úgy. Nem szeretem az ilyet. Drága ajándékokat sem szeretek kapni. Ezek nekem ilyen ‘tudd, hol a helyed’ ajándékok. A volt főnökömtől kaptam a születésnapomra egy gyönyörűszép aranyszínű rozsdamentes acél swatch karórát. Laci szerint hordanom kéne, mert jól áll. Szerintem pedig az óra elegánsabb, mint én. De legalább már tudom, hol a helyem.
Első este felmentünk a dombra, ahonnan az egész várost belátni. Bámulatosak Brightonban a fények. Kicsit beszívtunk. Bárcsak szerelmes lennék.

Lászlóval minden jó. Olvas, szereti a filmeket, Jamiroquait hallgat, fesztiválokra jár és mindig megveszi a NatGeo aktuális számát. Nyolc éve ismerjük egymást. Megbízom benne. Helyes, nem túl magas, figyelmes, jó az ágyban és szeret kártyázni. Nézi a sorozatokat, amiket én, szereti (elviseli?) a vega kajáimat, mindenről van véleménye, de nem feltétlenül hangoztatja azt. Gyönyörűszép barna szeme van, ami igazából szürke lesz, ha sokáig nézem. Annyit néztük egymást az öt nap alatt, hogy megtanultam az anyajegyeit.

Elvittem a Royal Air Force múzeumba, ami engem egyáltalán nem érdekelt, cserébe megkóstolta a vega-sushit és a macaront, ami addig őt nem érdekelte. A sushit annyira megszerette, hogy hoztunk haza is. A macaront szerencsére nem szerette meg, én ehettem meg mindet.
Nagyon sokat sétáltunk a parton, bár a jó idő sajnos elkerült minket. Amint elrepült, kisütött a nap. Talán majd két hét múlva több szerencsénk lesz, mikor Párizsban találkozunk.
László mellett biztonságban érzem magam. Szeretem, amikor megölel. Bárcsak szerelmes lennék. Ha szerelmes lennék, minden könnyebb lenne. Ha szerelmes lennék, minden nehezebb lenne.
Az ágyneműnek még kicsit László-illata van. Az ő oldalán alszom, mióta elment.

@4 months ago with 13 notes
#szöveg 

Első randi

Utálok randizni. Mindenki utál randizni. Első randizni mégjobban. Interneten ismerkedni meg főleg ciki.
Namost átjött Móni csütörtökön, mondta, hogy ez a tinder jó dolog, én meg épp unatkoztam..
Kb az első srác, aki visszajelölt annyira szimpatikus volt, hogy muszáj volt találkoznunk. Ő is vízöntő és kb 5 ugyanolyan tetoválásunk van, ebből az egyiknek még a helye is megegyezik.
Ja amúgy nem vagyok ennyire shallow, halálra röhögtük magunkat az egész este, és ezek után már leszarnám azt is, ha nem nézne ki ennyire jól, de hát ez van. Similis simili gaudet.
Elképesztő ez az internet.

@3 weeks ago with 11 notes
#szöveg 

Zombi szomszédok - most találtam elmentve egy beszélgetés részletét

…én már látom is ahogy BradPitt újraforgatja ZOMBIszédok címmel, és majd Vágási fogja lemészárolni az összeset. Jutkával leugranak egy kis borért az ebédhez, mert Janka néni az előzőt megitta, és a közértben éri majd őket a nagy zombitámadás, melynek következtében néhány vásárlóval és Terikével a pénztárosok/árufeltöltők gyöngyével a raktárban rekednek. Lenke néni hozza majd a kettes sorból a foghagymát, aztán rájönnek, hogy az csak a vámpírok ellen jó. Úgy belelendültem, szerezzünk már szponzorokat, megírom a forgatókönyvet :D Valami olyasmi lehtne a vége, mint minden nagy sorozatnak, hogy az utolsó rész igazából a nulladik, és mindent megmagyaráz. A legutolsó zombi kiszökne és elkóborolna, majd Lenke néni egyszercsak felkiált: István! Rámszakad a stelázsi! és bumm így hal meg a vírushordozó nulladik beteg, az utolsó zombi. És rájössz, hogy az elején miért ilyen morcosak az öregék, meg miért kell ledózerolni mindent. Posztapokaliptikus Lantos utca.

@1 month ago
#szomszédok #szöveg 

Kedd

Elmentem, bevásároltam mindenkinek amit szeret, anyukámnak és apukámnak is vettem sok apróságot születésnapjukra, hévízi barátnőmnek is vettem egy rakat rózsaszín marhaságot, mert azokat nagyon szereti.
Lászlónak sikerült leárazva vennem egy Brassai albumot, gyönyörű az egész (még nem mondtam el neki, hátha közben gyenge leszek, és megtartom). Keszthelyi havernak vettem egy csilipalántát, most egészen két hétig aggódhatok, hogy sikerüljön életben tartanom  a növényt addig, amíg odaadom neki.

Magyarékkal befejeztünk egy újabb dalt, miközben az olaszék lemeze is hamarosan kijön. Elég kíváncsi vagyok már a dalokra, meg arra, hogy hogy néz ki a nevem egy lemezborító belső oldalán.

Közben két napom van, hogy megírjak egy négyoldalas reklámszöveget angolul, egy fesztiválbeszámolót magyarul, leírjam egy fél éve angolul felvett interjú szövegét magyarul, és hogy összepakoljam a cuccom. Csüt-P-Szombat éjjel meló, vasárnap meg háromkor indulunk Pestre autóval. Találtam egy csodálatos brightoni magyart, aki hazavisz ingyen.
Mindeközben épp szervezem,hogy ki jöjjön a helyemre arra a 3-4 hétre, amíg én otthon fesztiválozok,hogy ne kelljen az üres szobáért lakbért fizetnem.

Ezek a dolgok persze csak azért jók, hogy eltereljék a figyelmem a legnagyobb félelmemről, hogy a kellemes 12 fokból és esőből esetlegesen a pokol bugyrába érkezem majd.

A napijegyet Orfűre megvettem, PaFe-ra még nem, annabarbi jegyek Gozsdura megvannak, közben próbálok keresni még egy marhát (az egyik én vagyok), aki eljönne 18-án Grazba letlive-re (ahonnan aztán turnébusszal irány Magyarország). Nos, valaki?

@2 months ago with 6 notes
#szöveg 

sosejutokhaza!

avorosszerint:

KURVÁRA TÖRÖLTÉK A JÁRATOMAT! most nézem az embereket a reptéri váróban és próbálom kitalálni, hogy kinek milyen tumblre lehet. ja, meg egy magyar srác épp föl akar szedni egy nála hatvankét kategóriával magasabb szinten lévő csajt. hát kurvavicces, bújok a könyvem mögött és sírok a röhögéstől.

baszdmeg kihűl a halászlé, hülye wizzair

elmesélem az én hasonló sztorimat, hátha attól majd kevésbé érzed magad száninak.
3 éve voltam utoljára Magyarországon nyáron. Július volt, egy fesztivál miatt mentem haza, amire felírtak. Gondoltam akkor már megnézetem a fogaimat is, meg tetováltatok, mert ugye tipikus londoni magyarként ezeket itt kint nem csinálja az ember, hiába keresel hatszorannyit.
Hét nap alatt a következő történt: A hőség miatt az első 72 órában képtelen voltam aludni, vagy bármit is enni. az erkélyen aludtam a kövön, mert egyedül ott nem éreztem, hogy 42 fok van (panel kilenc).
Az embert, aki felírt, kibaszták a bandából a fesztivál előtt két nappal, úgyhogy ingyenbérlet sztornó.
A telefonomba belefolyt a vízzel keveredett táskadzsuva, ezzel én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki képes volt tönkretenni egy Nokia 3310-est. A laptopom kijelzője egyik napról a másikra (valószínüleg a meleg következtében) betört.
A TB-s fogorvos szájsebészhez küldött, ahol ugye már csilliókat kell fizetni. A kezelés után tudtam meg, hogy a szájsebész a tb-s fogorvos lánya volt. Két fogamat rezekálták, egyet pedig ki is húztak, minek következtében úgy feldagadt a fél arcom, hogy anyám vinnyogva röhögött rajtam napokig (már amikor megismert).
Nyáron tetováltatni azért fasza, mert semmi nem izzad jobban, mint egy befóliázott comb 45 fokban, külön cuki, mikor a véres-festékes szmötyi izzadtsággal keverve folyik rajtad végig 24/7.
Utolsó napra már tiszta száműzött voltam, csak Wilson hiányzott (amit a feldagadt pofám simán helyettesített), még anyukámat is beosztották, ki sem tudott kísérni a reptérre.
Szakadó esőben (meggyőződésem, hogy 2011 nyarának összes csapadéka abban a két órában hullott le) megpróbáltam kijutni a reptérre, de a KöKi terminált meg plázát épp akkor húzták fel, és semmi nem úgy járt, ahogy kellett volna. Végre fogtam egy taxit, de félúton lerobbant, le kellett inteni egy másik autót, hogy bebikázzon minket. Neki adtam az utolsó magyar pénzem, egy kétezres formájában, majd örömmel konstatáltam, hogy már csak egy húszforintosom van, nem kell forintot rakosgatnom Angliában.
Ekkor a sok közjáték miatt már az is kétségessé vált, hogy elérem-e egyáltalán a gépet.
Odaértem a reptérre, az eső rajzfilmszerűen abban a pillanatban elállt, úgyhogy senki nem értette, miért vagyok csatak vizes, de még épp időben érkeztem ahhoz,  hogy lássam, törölték a járatomat.
Beálltam egy végtelen hosszú sorba, ahol a végén közölték, hogy bármelyik járatra cserélhetem a jegyem (kár, hogy a wizzair nem indít járatokat alaszkába), de a londoni gépekre már 2 nappal előre feltöltötték az összes helyet azok a mocskok, akik előttem álltak sorba, úgyhogy még három tetves napot rohadhatok a 45 fokban.
Epilógus: a reptérről visszafelé egy 130 centi magas (?) hörcsögarcú nő személyében jött Murphy: a MÉG EL NEM INDULT bkv buszon megbaszott az ellenőr. Mellettem egy kanadából érkezett nőt is megbüntetett, akinek lyukasztott jegy volt a kezében, és a höri nem értette, hogy miért nincs nála magyar okmány. Az útlevelét azért elszedte tőle, majd panaszkodott, hogy hát ezt ő nem érti, nem magyarul van. Az utas próbálta elmesélni, hogy tíz év után először látogatott Magyarországra, és csak kanadai okmányai vannak. Höri rendőrt akart hívni, és nem akarta visszaadni az utas útlevelét, aki végül csak kitépte a gyenge kis rágcsáló kezéből. Én ezen már csak röhögtem, ugyanis 20 forintom volt a maradék 3 napra, és direkt az útlevelem adtam oda hörinek, mert előre lecsekkoltam, és nincs benne lakcím.
Csekk azóta sem jött.

@3 months ago with 27 notes
#szöveg 

Londoni magyarok

Nem kétlem, hogy nyolc emberrel is igazán hiteles ez a sztori, de most akkor megosztom veletek az elmúlt három évben általam megismert londoni magyarok statisztikáit.
A tényleges londoni magyar ismerőseim száma (akikről tudom, merre járnak) 100 körül van, szóval még a kevésbé bonyolultak is százalékos következtetéseket vonhatnak le, ha szeretnének.
20-an költöztek vissza azóta Magyarországra, ebből 3 tanár, akik nyárra jöttek ki munkát keresni, majd végigturistáztak két hónapot, és szomorúan visszabuszoztak Pécsre.
Négyen voltak, akik két szemeszter között jöttek kipróbálni magukat, piacon dolgoztak eladóként.
Csabi visszament Sonyát és Kristóf Norbit koncertfotózni, vele nem tudom, mi lett, de itt vendéglátózott.
Ismerek egy párt, aki egy év vendéglátózás után költözött vissza Budapestre, mert hiányzott nekik a család, és kaptak állásajánlatot.
Az egyik régi szobatársam visszaköltözött Budapestre, hogy a nagybátyja cégénél könyveljen sok pénzért.
Egy barátnőm másfél évnyi piacozás után költözött haza Szegedre, mert nagyon beteg az anyukája. Két szolnoki suttyó pedig miután mindenkit lenyúlt egy kis zsével, amit elfüveztek, csendben leléptek. Az egyik azóta beállt katonának, a másik Szolnokon dolgozik vendéglátásban.
Laktam együtt továbbá 4 huszonévessel, akik 8hetes gyakorlatra jöttek ki, irodai munkát végeztek és végigbulizták a két hónapot, majd visszamentek az egyetemre, Magyarországra.
Két cimborám nagyon fiatalon jött ki, úgyhogy 3 év London után hazamentek filmezést tanulni.
8 emberről tudok, aki Londonból más külföldi városba költözött, ebből Arni - aki London előtt is hajózott - sosem tudni, hol van épp.
Szóval maradtak kb hetvenen a tényleges londoni magyar ismerőseim, akik nem költöztek el.
Ebből:
1 előadó a luton-i egyetemen, jogot végzett, jogot oktat
1 fotózásból él
1 szobafestő
1 szanatóriumban dolgozik ápolóként
1 moziban dolgozik
1 kaszinóban krupié
1 cnc maró
2 csokigyárban dolgozik
2 egyetemista, ösztöndíjból él
2-en eladók ruhaboltban
2 tetoválásból él
3 testékszer-behelyezéséből és testmódosításokból él
3-an pékek
5-en irodában dolgoznak
44 dolgozik vendéglátásban, kb 18-an pincérek, 14-en dolgoznak konyhán és 12-en dolgoznak hotelben

Nyelvtudás tekintetében vegyes a mezőny, de nagyon kevés, aki csak szavakat beszél, és érdekes módon azon ismerőseim beszélik legkevésbé az angolt, akik a legrégebbóta vannak itt. Panaszkodni semmiképp nem panaszkodnék, a londoni magyarok legalább olyan jól beszélik az angolt, mint más emigráns nép, persze aki hotelszobát takarít, vagy épp egy magyar manager által vezetett helyen dolgozik, ahol senki nem használja az angolt, ott nyilván kevesebb eséllyel ragadnak rá a helyi nyelv fortélyai.

Megtakarítás tekintetében nem sok információm van, mivel nem szeretek mások zsebében turkálni, és elég elszomorító, hogy 10 magyarból még mindig 9 az, akinek megismerkedésünk első percében elhangzik a szájából a ‘Na és mennyit keresel?’ kérdés, persze utána hozzáteszi, hogy nem azért, csak na…
Amit látok az az, hogy az ismerőseim fele küld haza pénzt a rokonoknak, és emellett jut hétvégi bulizásokra, esti mozizásokra, néha étteremre, jó kajákra, nincs szűkölködés. Többeknek kábszira is telik. (!)

A londoni közlekedésről meg annyit, hogy sehol nem lehet eltévedni, mindent kitábláztak, minden zebrára felfestették, hogy merre kell elnézned, honnan számíthatsz forgalomra, és még én, aki térképészeti és tájékozódási analfabéta vagyok, még én is eltalálok mindenhová az első naptól kezdve.

A továbbjutásról meg annyit, hogy nagyon kevés ember képes kilépni a komfortzónájából, függetlenül attól, hogy londoni magyar-e, vagy sem. Aki nem él itt, annak lehet furcsa, hogy többen nem akarnak feljebb jutni azon a bizonyos létrán, de ha mindened megvan és mellette még félre is tudsz tenni, akkor nem érzed égetően szükségesnek a változást.

Továbbá 100 londoni magyarból egy sem oktatja ki a Magyarországon maradt társait…

@5 months ago with 27 notes
#szöveg 
Kellemetlen pillanataim az elmúlt öt napról:

1. Amikor a munkahelyemre beállít a fiúm legjobb barátja, meg az egész tetováló szalon, ahol dolgozni fogok. Nehéz topless beszélgetni a barátaiddal. A srác megkért, hogy a fiúmnak (aki tudja, mi a munkám) légyszi ne mondjam már el, hogy itt voltak. Cserébe azt mondta, ingyen tetovál rám bármit. Úgy megvesztegetett, hogy észre sem vettem.

2. Amikor a sürgősségin vesegörccsel fekszem a váróban, smink nélkül és fürdőszobakonttyal, és egy srác még ilyen állapotban is fel akar szedni. Azzal próbált menőzni, hogy mutogatta a betört fejét.

3. Amikor odajön az egyik kórházi nővér, hogy betakarjon, mert szerinte látszik a seggem, és közölnöm kellett vele, hogy de hiszen van rajtam sort.

4. Amikor egy random keddi napon az új helyen többet keresek, mint minden lány összesen.

5. Amikor hajnalban 6 órás shift után - smink nélkül, fürdőszobahajjal, pandás pólóban - hazafelé szenvedem magam, és fel akar szedni valami egyetemista azzal a szöveggel, hogy milyen szekszi az akcentusom.


NEM.

6 days ago
#szöveg 
Első randi

Utálok randizni. Mindenki utál randizni. Első randizni mégjobban. Interneten ismerkedni meg főleg ciki.
Namost átjött Móni csütörtökön, mondta, hogy ez a tinder jó dolog, én meg épp unatkoztam..
Kb az első srác, aki visszajelölt annyira szimpatikus volt, hogy muszáj volt találkoznunk. Ő is vízöntő és kb 5 ugyanolyan tetoválásunk van, ebből az egyiknek még a helye is megegyezik.
Ja amúgy nem vagyok ennyire shallow, halálra röhögtük magunkat az egész este, és ezek után már leszarnám azt is, ha nem nézne ki ennyire jól, de hát ez van. Similis simili gaudet.
Elképesztő ez az internet.

3 weeks ago
#szöveg 
Tegnap a klubban

5 hét szabadság után visszatértem a klubba, mindenki nagyon örült. Volt meghallgatás, jött két új csaj. A vörös annyira izgult, hogy telibeokádta az öltözőt, a szőkéről meg kiderült, hogy pornózik. Mindketten 25 évesek, és négy évesek a gyerekeik. A szőke kb 38 kilo és 16-nak sem néz ki.
A barátnőmet lebaszták, amiért kevés ideig szórólapoztunk a szakadó esőben, úgyhogy ő fogta magát és fehérneműben a tetőn található vészkijáraton át távozott, és azt mondta, sosem jön vissza. A másik barátnőmnek egy vendég nem fizette ki a táncát, ezért rajta akarta a főnök behajtani a pénzt. Megitta a borát, és ő is lelépett.
Két csávó kb kétezer fontot baszott el a klubban, és ezért a főnök még azt is megengedte nekik, hogy rágyújtsanak odabent.
Én tök jól eldumálgattam egy helyes sráccal, aki elég sok borravalót adott, aztán lelépett. A főnököm azt mondta, hogy valami brit színész a fiú, csak neki agya nincs, nekem meg tévém, úgyhogy sosem tudom meg, ki volt Mr Handsome.
Az új csajok kocsival hazavittek, és bár háromszor majdnem karamboloztunk, azért remélem maradnak a klubban.
Simont a régi biztonsági őrünket kirúgták, mert több visszajelzés is jött, hogy nagyon agresszív a külseje. Simon szemüveges és 4 centis tüsi haja van. Elmeséltem neki a magyar biztonsági őröket, ő ezért nagyon hálás volt, és máris jobban érezte magát, viszont ez minket nem fog kárpótolni a mindennapi csokiért, amit szokott nekünk hozni :(

3 weeks ago
#szöveg 
Zombi szomszédok - most találtam elmentve egy beszélgetés részletét

…én már látom is ahogy BradPitt újraforgatja ZOMBIszédok címmel, és majd Vágási fogja lemészárolni az összeset. Jutkával leugranak egy kis borért az ebédhez, mert Janka néni az előzőt megitta, és a közértben éri majd őket a nagy zombitámadás, melynek következtében néhány vásárlóval és Terikével a pénztárosok/árufeltöltők gyöngyével a raktárban rekednek. Lenke néni hozza majd a kettes sorból a foghagymát, aztán rájönnek, hogy az csak a vámpírok ellen jó. Úgy belelendültem, szerezzünk már szponzorokat, megírom a forgatókönyvet :D Valami olyasmi lehtne a vége, mint minden nagy sorozatnak, hogy az utolsó rész igazából a nulladik, és mindent megmagyaráz. A legutolsó zombi kiszökne és elkóborolna, majd Lenke néni egyszercsak felkiált: István! Rámszakad a stelázsi! és bumm így hal meg a vírushordozó nulladik beteg, az utolsó zombi. És rájössz, hogy az elején miért ilyen morcosak az öregék, meg miért kell ledózerolni mindent. Posztapokaliptikus Lantos utca.

1 month ago
#szomszédok #szöveg 
Az elmúlt 24 óra

Tegnap elindultunk Pannónia fesztiválra, hogy megnézzük újra a Biffy Clyrot. Kiderült, hogy a másik utas diotunder, akivel mindig találkozni akartunk, de sosem jött össze. Kiderült, hogy a sofőr srác régi haverom. A csaja onnantól kicsit bunkó is volt.
A biztonságiak mégbunkóbbak voltak, elvették a kilo banánt, amit vittünk, és azt hazudták, hogy bent lehet kapni. Bent csak pörkölt volt. A biztonságiak közölték, hogyha megtaláljuk a kukában a banánt, bevihetjük… Végül vettünk a sparban egy kilo banánt és a biztonsági őr fizette ki.
A fesztivál már jó hangulatban telt, a pesti cimborák leitatták anyukámat, és mindenkit ismertem az első három sorból Biffyn. A gitáros nekem adta a setlistet, öröm és bódottá.
Utána Siófokról nekiálltam éjjel 2-kor stoppolni. Először három vicces fiatal srác vitt el Szárszóig, akik még telefonszámot is adtak, ha bármi bajom esne. Szárszótól Lelléig két szombathelyi sráccal mentem, na ők kurvajófejek voltak, el is hoztak volna Keszthelyig, csak még fesztiváloztak egy napig.
Lellén két diszkós seggfej vett fel, akik Marcaliban laknak, és mondták, hogy csak Máriáig mennek, de végül meggyőztem őket, hogy vigyenek már Keszthelyig.
Fél ötkor már itthon is voltam. Délben arra keltem, hogy apu is hazaért, ő a Harley-s találkozón volt Alsóörsön.
Miután átaludtuk a napot, elmentem összeszedni a bőröndömet, amit egy kedves ismerősöm még tegnap lehozott, hogy ne azzal kelljen stoppolnom, aztán egy másik haver átjött megcsinálni a wifit, mert apu jó ötletnek tartotta eladni 3000 ft-ért a routert a volt csajának, mikor az elköltözött innen…
Apu nagyon örült a születésnapra ajándékba kapott méteres mazsolás-mogyorós csokinak, és a mini hangfalnak, amiből rögtön mindkettőt össze is dugta, és húszezer decibellel hallgattunk rajta valami cigányzenét, de úgy, hogy szerintem még Gyenesdiáson is hallotta mindenki.
Apu hűtőjének tartalma: nagy doboz libazsír, kis doboz ismeretlen eredetű tepertő, pálinka, meg egy lecelofánozott-befőttesgumizott félig megivott dobozos sör (?) .
Úgyhogy elmentünk a CBA-ba kaját venni és fagyizni.
Innentől egy hét Keszthely. Party on!

1 month ago
#szöveg 
Kedd

Elmentem, bevásároltam mindenkinek amit szeret, anyukámnak és apukámnak is vettem sok apróságot születésnapjukra, hévízi barátnőmnek is vettem egy rakat rózsaszín marhaságot, mert azokat nagyon szereti.
Lászlónak sikerült leárazva vennem egy Brassai albumot, gyönyörű az egész (még nem mondtam el neki, hátha közben gyenge leszek, és megtartom). Keszthelyi havernak vettem egy csilipalántát, most egészen két hétig aggódhatok, hogy sikerüljön életben tartanom  a növényt addig, amíg odaadom neki.

Magyarékkal befejeztünk egy újabb dalt, miközben az olaszék lemeze is hamarosan kijön. Elég kíváncsi vagyok már a dalokra, meg arra, hogy hogy néz ki a nevem egy lemezborító belső oldalán.

Közben két napom van, hogy megírjak egy négyoldalas reklámszöveget angolul, egy fesztiválbeszámolót magyarul, leírjam egy fél éve angolul felvett interjú szövegét magyarul, és hogy összepakoljam a cuccom. Csüt-P-Szombat éjjel meló, vasárnap meg háromkor indulunk Pestre autóval. Találtam egy csodálatos brightoni magyart, aki hazavisz ingyen.
Mindeközben épp szervezem,hogy ki jöjjön a helyemre arra a 3-4 hétre, amíg én otthon fesztiválozok,hogy ne kelljen az üres szobáért lakbért fizetnem.

Ezek a dolgok persze csak azért jók, hogy eltereljék a figyelmem a legnagyobb félelmemről, hogy a kellemes 12 fokból és esőből esetlegesen a pokol bugyrába érkezem majd.

A napijegyet Orfűre megvettem, PaFe-ra még nem, annabarbi jegyek Gozsdura megvannak, közben próbálok keresni még egy marhát (az egyik én vagyok), aki eljönne 18-án Grazba letlive-re (ahonnan aztán turnébusszal irány Magyarország). Nos, valaki?

2 months ago
#szöveg 
26 óra a buszon

2 Harry Potter film
Donnie Darko
Nightmare on Elm street
1,5 évad Pete & Pete

2 bögre zöld tea
1,5 liter viz
2 csokis buci
1 csokis muffin
1 sajtos táska
2 banán
1 zacskó sajtos chips
1 tábla mogyorós csoki
1 zacskó Oreo keksz
2 csomag rágó
2 szem multivitamin
0,5 szem Saridon

szia Magyarország! Megérkeztem, a négyes metro helyett pótlóbuszok  járnak, egyes villamos szintén, de legalább lesz Annabarbi reunion meg Biffy Clyro PaFe-n.

3 months ago
#szöveg 
sosejutokhaza!

avorosszerint:

KURVÁRA TÖRÖLTÉK A JÁRATOMAT! most nézem az embereket a reptéri váróban és próbálom kitalálni, hogy kinek milyen tumblre lehet. ja, meg egy magyar srác épp föl akar szedni egy nála hatvankét kategóriával magasabb szinten lévő csajt. hát kurvavicces, bújok a könyvem mögött és sírok a röhögéstől.

baszdmeg kihűl a halászlé, hülye wizzair

elmesélem az én hasonló sztorimat, hátha attól majd kevésbé érzed magad száninak.
3 éve voltam utoljára Magyarországon nyáron. Július volt, egy fesztivál miatt mentem haza, amire felírtak. Gondoltam akkor már megnézetem a fogaimat is, meg tetováltatok, mert ugye tipikus londoni magyarként ezeket itt kint nem csinálja az ember, hiába keresel hatszorannyit.
Hét nap alatt a következő történt: A hőség miatt az első 72 órában képtelen voltam aludni, vagy bármit is enni. az erkélyen aludtam a kövön, mert egyedül ott nem éreztem, hogy 42 fok van (panel kilenc).
Az embert, aki felírt, kibaszták a bandából a fesztivál előtt két nappal, úgyhogy ingyenbérlet sztornó.
A telefonomba belefolyt a vízzel keveredett táskadzsuva, ezzel én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki képes volt tönkretenni egy Nokia 3310-est. A laptopom kijelzője egyik napról a másikra (valószínüleg a meleg következtében) betört.
A TB-s fogorvos szájsebészhez küldött, ahol ugye már csilliókat kell fizetni. A kezelés után tudtam meg, hogy a szájsebész a tb-s fogorvos lánya volt. Két fogamat rezekálták, egyet pedig ki is húztak, minek következtében úgy feldagadt a fél arcom, hogy anyám vinnyogva röhögött rajtam napokig (már amikor megismert).
Nyáron tetováltatni azért fasza, mert semmi nem izzad jobban, mint egy befóliázott comb 45 fokban, külön cuki, mikor a véres-festékes szmötyi izzadtsággal keverve folyik rajtad végig 24/7.
Utolsó napra már tiszta száműzött voltam, csak Wilson hiányzott (amit a feldagadt pofám simán helyettesített), még anyukámat is beosztották, ki sem tudott kísérni a reptérre.
Szakadó esőben (meggyőződésem, hogy 2011 nyarának összes csapadéka abban a két órában hullott le) megpróbáltam kijutni a reptérre, de a KöKi terminált meg plázát épp akkor húzták fel, és semmi nem úgy járt, ahogy kellett volna. Végre fogtam egy taxit, de félúton lerobbant, le kellett inteni egy másik autót, hogy bebikázzon minket. Neki adtam az utolsó magyar pénzem, egy kétezres formájában, majd örömmel konstatáltam, hogy már csak egy húszforintosom van, nem kell forintot rakosgatnom Angliában.
Ekkor a sok közjáték miatt már az is kétségessé vált, hogy elérem-e egyáltalán a gépet.
Odaértem a reptérre, az eső rajzfilmszerűen abban a pillanatban elállt, úgyhogy senki nem értette, miért vagyok csatak vizes, de még épp időben érkeztem ahhoz,  hogy lássam, törölték a járatomat.
Beálltam egy végtelen hosszú sorba, ahol a végén közölték, hogy bármelyik járatra cserélhetem a jegyem (kár, hogy a wizzair nem indít járatokat alaszkába), de a londoni gépekre már 2 nappal előre feltöltötték az összes helyet azok a mocskok, akik előttem álltak sorba, úgyhogy még három tetves napot rohadhatok a 45 fokban.
Epilógus: a reptérről visszafelé egy 130 centi magas (?) hörcsögarcú nő személyében jött Murphy: a MÉG EL NEM INDULT bkv buszon megbaszott az ellenőr. Mellettem egy kanadából érkezett nőt is megbüntetett, akinek lyukasztott jegy volt a kezében, és a höri nem értette, hogy miért nincs nála magyar okmány. Az útlevelét azért elszedte tőle, majd panaszkodott, hogy hát ezt ő nem érti, nem magyarul van. Az utas próbálta elmesélni, hogy tíz év után először látogatott Magyarországra, és csak kanadai okmányai vannak. Höri rendőrt akart hívni, és nem akarta visszaadni az utas útlevelét, aki végül csak kitépte a gyenge kis rágcsáló kezéből. Én ezen már csak röhögtem, ugyanis 20 forintom volt a maradék 3 napra, és direkt az útlevelem adtam oda hörinek, mert előre lecsekkoltam, és nincs benne lakcím.
Csekk azóta sem jött.

3 months ago
#szöveg 
Március

László megjött. Épp egy hónapja nem láttuk egymást. Nagyon jó, hogy itt van. Bárcsak szerelmes lennék. Ő a harmadik ember, aki miattam vesztette el a repülés-szüzességét.
Szereztem neki füvet is. A díler nem hagyta, hogy  kifizessem. Elugrált a pénz elől. Mindenki kérdezi, hogy hogy van pénzem jobban élni, mint az átlag. Hát így! Néha nem hagyják, hogy fizessek dolgokért. Nem azért, mert szopok cserébe, hanem csak úgy. Nem szeretem az ilyet. Drága ajándékokat sem szeretek kapni. Ezek nekem ilyen ‘tudd, hol a helyed’ ajándékok. A volt főnökömtől kaptam a születésnapomra egy gyönyörűszép aranyszínű rozsdamentes acél swatch karórát. Laci szerint hordanom kéne, mert jól áll. Szerintem pedig az óra elegánsabb, mint én. De legalább már tudom, hol a helyem.
Első este felmentünk a dombra, ahonnan az egész várost belátni. Bámulatosak Brightonban a fények. Kicsit beszívtunk. Bárcsak szerelmes lennék.

Lászlóval minden jó. Olvas, szereti a filmeket, Jamiroquait hallgat, fesztiválokra jár és mindig megveszi a NatGeo aktuális számát. Nyolc éve ismerjük egymást. Megbízom benne. Helyes, nem túl magas, figyelmes, jó az ágyban és szeret kártyázni. Nézi a sorozatokat, amiket én, szereti (elviseli?) a vega kajáimat, mindenről van véleménye, de nem feltétlenül hangoztatja azt. Gyönyörűszép barna szeme van, ami igazából szürke lesz, ha sokáig nézem. Annyit néztük egymást az öt nap alatt, hogy megtanultam az anyajegyeit.

Elvittem a Royal Air Force múzeumba, ami engem egyáltalán nem érdekelt, cserébe megkóstolta a vega-sushit és a macaront, ami addig őt nem érdekelte. A sushit annyira megszerette, hogy hoztunk haza is. A macaront szerencsére nem szerette meg, én ehettem meg mindet.
Nagyon sokat sétáltunk a parton, bár a jó idő sajnos elkerült minket. Amint elrepült, kisütött a nap. Talán majd két hét múlva több szerencsénk lesz, mikor Párizsban találkozunk.
László mellett biztonságban érzem magam. Szeretem, amikor megölel. Bárcsak szerelmes lennék. Ha szerelmes lennék, minden könnyebb lenne. Ha szerelmes lennék, minden nehezebb lenne.
Az ágyneműnek még kicsit László-illata van. Az ő oldalán alszom, mióta elment.

4 months ago
#szöveg 
Londoni magyarok

Nem kétlem, hogy nyolc emberrel is igazán hiteles ez a sztori, de most akkor megosztom veletek az elmúlt három évben általam megismert londoni magyarok statisztikáit.
A tényleges londoni magyar ismerőseim száma (akikről tudom, merre járnak) 100 körül van, szóval még a kevésbé bonyolultak is százalékos következtetéseket vonhatnak le, ha szeretnének.
20-an költöztek vissza azóta Magyarországra, ebből 3 tanár, akik nyárra jöttek ki munkát keresni, majd végigturistáztak két hónapot, és szomorúan visszabuszoztak Pécsre.
Négyen voltak, akik két szemeszter között jöttek kipróbálni magukat, piacon dolgoztak eladóként.
Csabi visszament Sonyát és Kristóf Norbit koncertfotózni, vele nem tudom, mi lett, de itt vendéglátózott.
Ismerek egy párt, aki egy év vendéglátózás után költözött vissza Budapestre, mert hiányzott nekik a család, és kaptak állásajánlatot.
Az egyik régi szobatársam visszaköltözött Budapestre, hogy a nagybátyja cégénél könyveljen sok pénzért.
Egy barátnőm másfél évnyi piacozás után költözött haza Szegedre, mert nagyon beteg az anyukája. Két szolnoki suttyó pedig miután mindenkit lenyúlt egy kis zsével, amit elfüveztek, csendben leléptek. Az egyik azóta beállt katonának, a másik Szolnokon dolgozik vendéglátásban.
Laktam együtt továbbá 4 huszonévessel, akik 8hetes gyakorlatra jöttek ki, irodai munkát végeztek és végigbulizták a két hónapot, majd visszamentek az egyetemre, Magyarországra.
Két cimborám nagyon fiatalon jött ki, úgyhogy 3 év London után hazamentek filmezést tanulni.
8 emberről tudok, aki Londonból más külföldi városba költözött, ebből Arni - aki London előtt is hajózott - sosem tudni, hol van épp.
Szóval maradtak kb hetvenen a tényleges londoni magyar ismerőseim, akik nem költöztek el.
Ebből:
1 előadó a luton-i egyetemen, jogot végzett, jogot oktat
1 fotózásból él
1 szobafestő
1 szanatóriumban dolgozik ápolóként
1 moziban dolgozik
1 kaszinóban krupié
1 cnc maró
2 csokigyárban dolgozik
2 egyetemista, ösztöndíjból él
2-en eladók ruhaboltban
2 tetoválásból él
3 testékszer-behelyezéséből és testmódosításokból él
3-an pékek
5-en irodában dolgoznak
44 dolgozik vendéglátásban, kb 18-an pincérek, 14-en dolgoznak konyhán és 12-en dolgoznak hotelben

Nyelvtudás tekintetében vegyes a mezőny, de nagyon kevés, aki csak szavakat beszél, és érdekes módon azon ismerőseim beszélik legkevésbé az angolt, akik a legrégebbóta vannak itt. Panaszkodni semmiképp nem panaszkodnék, a londoni magyarok legalább olyan jól beszélik az angolt, mint más emigráns nép, persze aki hotelszobát takarít, vagy épp egy magyar manager által vezetett helyen dolgozik, ahol senki nem használja az angolt, ott nyilván kevesebb eséllyel ragadnak rá a helyi nyelv fortélyai.

Megtakarítás tekintetében nem sok információm van, mivel nem szeretek mások zsebében turkálni, és elég elszomorító, hogy 10 magyarból még mindig 9 az, akinek megismerkedésünk első percében elhangzik a szájából a ‘Na és mennyit keresel?’ kérdés, persze utána hozzáteszi, hogy nem azért, csak na…
Amit látok az az, hogy az ismerőseim fele küld haza pénzt a rokonoknak, és emellett jut hétvégi bulizásokra, esti mozizásokra, néha étteremre, jó kajákra, nincs szűkölködés. Többeknek kábszira is telik. (!)

A londoni közlekedésről meg annyit, hogy sehol nem lehet eltévedni, mindent kitábláztak, minden zebrára felfestették, hogy merre kell elnézned, honnan számíthatsz forgalomra, és még én, aki térképészeti és tájékozódási analfabéta vagyok, még én is eltalálok mindenhová az első naptól kezdve.

A továbbjutásról meg annyit, hogy nagyon kevés ember képes kilépni a komfortzónájából, függetlenül attól, hogy londoni magyar-e, vagy sem. Aki nem él itt, annak lehet furcsa, hogy többen nem akarnak feljebb jutni azon a bizonyos létrán, de ha mindened megvan és mellette még félre is tudsz tenni, akkor nem érzed égetően szükségesnek a változást.

Továbbá 100 londoni magyarból egy sem oktatja ki a Magyarországon maradt társait…

5 months ago
#szöveg